Dunapataj nagyközség
(Bács-Kiskun megye)
A település címere balra dőlő, aszimmetrikus kerektalpú tárcsapajzs, melynek egyszerű, fekete a kontúrvonala. A pajzs alapszíne kék. Ebben lebeg az aranybarna csonkolt faág, melynek két oldalhajtása szintén csonkolt. Az ág átlósan helyezkedik el a pajzsban, és a csonka pajzsszeglet felé mutat. A jobb oldali hajtás tövéből ered egy zöld (hársfa)levél, mely az ép pajzsszeglet felé mutat. A faág nem homogén egyszínű, hanem fahatásúra színezett. A levélen erezet látszik.
Dunapataj címere több száz éves múltra tekint vissza, és a település egykori földesuraival, a Paksy családdal hozható kapcsolatba.
Dunapataj Budapesttől délre kb. 103 km-re, Kalocsától északra cca.: 15-km-re elhelyezkedő, közel 3337 lelket számláló település.
Történeti múltja igen színes, ezt bizonyítják templomai, régi épületei, lakóházai és a -Pataji Múzeum- is. A település természeti értékekben szintén gazdag. Ide tartozik az 1976 óta védett Szelidi-tó, a meszes-szódás jellegű Miklapuszta és a Duna ezen részén található holtág és szigetek. Mivel a település természeti és építészeti értékeiben gazdag, ezért nagy hangsúlyt kap az idegenforgalom. A turizmusban legnagyobb szerepe a Szelidi-tó üdülőterületének van, de egyre jellemzőbb a faluturizmus is, amellyel a helyi jellegzetességeket, népszokásokat széles körben ismertetni tudjuk. A rendszeresen megrendezett nyári és őszi rendezvények már hagyományt jelentek Dunapataj életében, mellyel színes népszokásaink bemutatásra kerülnek.Az önkormányzaton kívül több egyesület és alapítvány tevékenykedik a település fejlődése, jövője érdekében.
Rövid történelem:
Pataj környéke már jóval időszámításunk előtt lakott volt és a régészeti leletekből az is kitűnik, hogy folyamatosan lakták ezt a nagyon kedvező adottságú vidéket. A Dunapatajhoz tartozó Szelidi-tó környékén, valamint Bödpusztán igen értékes régészeti leletek kerületek elő. Az 1859-es bödpusztai lelet páratlan Európában. A több arany ékszerből álló lelet együttes rangos szkír – vélhetően egy fejedelemasszony – ékszerei voltak. Igen valószínű, hogy a leletek egykori tulajdonosait Edika-Edecon szkír király, Attila hun nagykirály testőrparancsnoka családjával voltak kapcsolatban. A honfoglalás korában a magyarok korán letelepedtek itt, ezen az akkor mocsarakkal, vizekkel erősen szabdalt, enyhén dombos vidéken. A területet a központi törzs, Árpád törzse szállta meg. Ebből a kórból származik a Pataj helységnév is, amely egy főember Pata nevéből ered. Oklevelekben először 1145-ben említik Pataj nevét és már igen korán – a XIII-XIV. században saját templomot építettek a patajiak. Az Árpád-kori templom alapjait ez év nyarán másodszor tárták fel.
Kiásták a templom falainak maradványait, melyek azt mutatják, hogy egy 15 x 8 m-es alapterületű félköríves szentéllyel ellátott templom állott Pataj egyik legmagasabb pontján. A kor szokásának megfelelően a templomban és közvetlen környezetében temetkeztek is. A középkorban Pataj Fejér vármegye solti székéhez tartozott és egy 1424-ben kelt oklevél szerint ekkor már plébániája is volt. 1639-ben mezővárosként említik. A mezőváros a török hódoltságot viszonylag jól átvészelte, nem pusztult el. A protestanizmus elterjedésével Pataj reformálódott és a lakosság túlnyomó többségét a református lakosság adta. A katolikusok csak a XVIII-XIX. században települtek be és templomot is építettek.A pataji történelemben kétségkívül a Tanácsköztársaság és ezen belül is az 1919. június 18-23. közötti időszak az egyik legfájóbb emlék. Patajról indult ki a kommunista diktatúra ellen az említett időpontban a Duna-melléki forradalom. Rövid harcok után győzött a túlerő, melyet a véres megtorlás követett. 63 embert akasztottak fel és lőttek le a hírhedt Lenin-fiúk, a főhóhér Szamuely Tibor vezetésével. A patajiak gyásznap keretében emlékeznek meg az áldozatokról ( június 23.).
A pataji társadalom még a közelmúltban is erősen osztott volt. A múltban gazdagabb parasztok (parasztpolgárok) a hartai úton építettek házakat, míg a szegényebbek a görbe utcácskákban laktak a peremterületeken. A gazdag parasztságnak mindig megvolt az igénye arra, hogy a városias kultúrához felzárkózzon. Így Patajon megtalálhatók voltak pl.: polgári bútorok, használati tárgyak. A polgárok egyleteket, egyesületeket hoztak létre, politizáltak, művelődtek. A szegényparasztság – szegénysége révén – nagyon régies eszközöket is megőrzött: pl. faragott vékák, pataji fejfa stb.
