A Szelidi-tó

A Szelidi-tó a Solti-síkság területén elhelyezkedő, 72 ha vízfelülettel rendelkező cca.: 5 km hosszúságban elnyúló tó. A tőle 3 km-re található Dunapataj nagyközséghez tartozik. A tó és az azt övező szikes rétek és legelők 1976 óta védett területek, melyek a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartoznak.Már időszámításunk előtt a rómaiak felfedezték a tó gyógyító hatását, később a török uralom alatt az itt megszálló török katonák pihenőhelye volt. Vizének gyógyító ereje, annak jódtartalmában rejlett, amely mára sajnos jelentéktelen mennyiségre csökkent. Ezen kívül a tó vízminőségének egyediségét a víz sóösszetétele és annak mennyisége jelenti. Az utóbbi évtizedekben a tó vize jelentős változásokon ment keresztül a dunai vizet szállító csatornával való vízpótlás miatt. A vízpótlással a víz minősége ugyan nem romlik, de szikes eredetű sóösszetétele kissé felhígult. A tó jelenléte és megóvása azért különösen fontos, mert hazánk a szikes tavak jelenlétének nyugati határa Európában.A tó nemcsak természetvédelmi, hanem a turisztikai jelentőségű is, hiszen az ország minden részéről érkeznek ide nyaralni, pihenni és horgászni vágyók. A tó a dél-alföldi régió egyik legjelentősebb turisztikai székhelye.

Dunai holtág és szigetvilág

Érintetlen szigetvilág húzódik itt a Duna bal partján Harta, Dunapataj, Ordas határában az 1538-48 folyamkilométer között. Ez az első érintetlen szigetsor a folyó alsó szakaszán Budapesttől délre, amit eddig jobbára csak a helybeliek ismertek.A folyó ezen a szakaszon jobbra kanyarodik és így a bal parton végez építő munkát, ami napjainkban is tart és további szigetek épülnek, amelyeken nagyon jól tanulmányozható az élővilág térhódítása. A terület felöleli a töltésen belüli erdőt, a három nagyobb szigetet (Felső-zátony, Alsó-zátony, C sziget) és három nagyobb holtágat (Katlak, Al-Duna, C-Duna). A töltésen belüli parti erdők mentén többfelé telepítettek gyümölcsöst, építettek hétvégi házakat. A szigetek jó része azonban zavartalan, ember által háborítatlan, a szó legszorosabb értelmében vett őserdő. Sajnos, a folyamszabályozás miatt a holtágakat mesterséges gátakkal elzárták az élő Dunától, ezért az utóbbi években megkezdődött az eliszapolódásuk, feltöltődésük. Az érintett önkormányzatok kezdeményezésére szerencsésen sikerült újra élővé tenni a már posványosodó medrek egy részét. Néhány gát átszakításával és az iszapos részek kotrásával újra a régi vízvilág egy darabjával ismerkedhet meg az idelátogató.

1041800D714230158

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedintumblrmail